Részletek
"Órákig zötykölődtem egy buszon, míg végre a vidámparkba értem."
"Egyedül maradtam, azt hiszem feladtam."
"Lassított felvételként éltem meg vagy... haltam meg."
"Csak később értettem meg a dolog mivoltját, és nagyon szíven szúrt."
"Halottan terültem el a földön véremben ázva."
" Van hit és van remény. Ugyanaz, akkor miért nem hiszel benne?"
" A kímélet szép szó, ha betartják, jobb lesz az életed."
"Tévedtem? Nem hiszem, csak azt tettem, mint mindenki más. Miért akkora baj ez?"
" Félsz? Tényleg félsz a saját árnyékodtól, ki nappal hűségesen követ, de mikor leszáll az éj nyomtalanul eltűnik? Ha igen, nem tartozol közénk."
" Elbuktam és innen nem lehet felállni. Már semmitsem ér az életem."
" ... te is ott voltál."
" Ennyi év után, azt hittem elfeledsz, mert én elfeledtelek téged."
" Minden, ami történt, s ahogy történt puszta véletlen."
" Nincsenek véletlenek, vagyis eddig azt hittem."
" - Vissza se nézz- mondta mérgesen. Nem néztem vissza. Soha többet."
" Most már bánom. De mit érek a kesergésemmel? Akkor kellet volna a tettek mezejére lépni. Elkéstem."
" Ez csak véletlen, mint minden ebben az életben."
" Nem éltél tovább szívemben, mert nem akartam, hogy itthagyd azt a keserű érzést."
" Állj bosszút... Véres bosszút."
" Nem engedtelek el, soha többé nem foglak."
" Nem létezem nélküled."
" Emlékszem rád, csak nem tudom, mi miatt akartalak elfeledni."
" A szívéhez tettem a kezem, majd egy erős és hirtelen mozdulattal eltoltam magamtól."
" Hiszem, ha látom... Meggyőztél!"
" Hozzávágtam az összegyűrt papírfecnit, majd hátat fordítva neki elsétáltam."
" Szerettem volna, ha nem csak én szenvedek, hanem ő is. Önzőségből? Nem, csak haragból tettem."
" Nincs jó vagy rossz, csak két elszánt oldal."
" -… Mert lehet, hogy holnap már nem lett volna erre lehetőségem. - mondtam ki szomorúan, de mégis boldogan."
- Még a kórházban is? – kérdeztem tőle."
" - Ne, ne, ne!..Be ne csukd a szemed! Kérlek! – ott sírt az ágy szélén, én pedig nem tudtam megvigasztalni őt. Talán soha többé nem fogom tudni."